Vannak olyan problémák, melyek mindennaposak, sokszor szó szerint. Senki sem kapja fel rájuk a fejét, mert teljességgel megszokottak, vagy éppen bagatell ügyek, amiket minden felnőtt embernek meg kellene tudnia oldani. Hogy egy életszerű példával éljek: a múltkor egy feladatomhoz ki kellett volna nyomtatnom egy pár dokumentumot, de sajnos a gomb megnyomása után rá kellett döbbennem, hogy mivel jó másfél éve ne használtam a készüléket, így beszáradtak a patronok, és képtelen voltam egyetlen betűt is papírra vinni. Nos, pontosan ezért mondom, hogy az efféle gondok teljesen hétköznapiak, hiszen ezt is csak én éltem meg személyes kudarcként, más valószínűleg csak legyintene rá, talán ki is nevetne. Szóval öltözhettem fel és mehettem el egy nyomtatós boltba új patronokért, pedig nagyon nem volt hozzá kedvem. Van azonban valami, ami legalább ekkora közönyt képes kiváltani az emberekből, ez pedig nem más, mint az alkoholizmus, és az alkoholelvonó intézmények nem éppen korszerű berendezkedése.
Pont a bolt mellett jártam, amikor megláttam, hogy a szomszéd kapualjban egy magatehetetlen részeg ember óbégat. Mind ismerjük ezt a látványt, akik városban élünk, gyakorlatilag csak akkor tűnik fel, ha hangos vagy büdös. És ami még szomorúbb: sokunk családjában is van hasonló, aki csak azért nem az utcán teszi ugyanezt, mert van otthona, a különbség viszont ennyiben ki is merül. Mondtam is a boltban az eladónak, hogy biztos zavarja a dolog, ő meg csak legyintett, mivel nem az első eset. ennek kapcsán kicsit el is beszélgettünk az alkoholfüggők megdöbbentően kilátástalan helyzetéről, és félve bár, de bevallottam, hogy az én egyik nagybátyám is elég erősen az ital rabja. Hihetetlen, milyen furcsa fintora van a sorsnak, de a srác is megjegyezte, hogy náluk is előfordult a dolog, nem is olyan régen. És a családdal nemigen tudtak mit kitalálni, mert pontosan tudták, hogy a klasszikus alkoholelvonó intézmények nem valami hatásosak, ráadásul eléggé elmaradottak. Ismerjük a módit: fél év elzárás, gyógyszeres kezelés, rossz bánásmód, stb. Csakhogy végül sikerült ráakadniuk a legjobb megoldásra a felepulok.hu oldalán, ami szintén egy alkoholizmus kezelésére létrejött klinika oldala, csakhogy kicsit sem úgy működik, mint az emlegetett alkoholelvonó intézmények!
Mint megtudtam, a Felépülők lényegében egy családi vállalkozás, amit olyanok alapítottak, akik szintén megjárták a pohár alján lakó poklot. Hát igen, ha eső kézből tapasztalja meg valaki a dolgot, akkor hajlamosabb rá, hogy segítő kezet nyújtson a még küszködő sorstársainak. A felepulok.hu programja, ellentéten az alkoholelvonó intézmények esetében megszokottaktól mindössze 28 napig tart, és bár nem olcsó, 70-75%-os sikerrátával dolgozik, ami egészen kiemelkedő a területen. A hangsúlyt pedig nem a gyógyszeres kezelésre és az erőszakos megvonásra helyezi, hanem a terápiás és csoportos kezelésekre. Olyanok is részt vesznek rajta, akik már sikeresen maguk mögött tudták az alkoholbetegséget, és így gyakorlati tanácsokkal, támogatással tudják segíteni a változtatni akarókat. Persze a program önmagában nem elég, természetesen egy nagy adag elszántságra is szükség van hozzá, de az mindenképpen szimpatikus, hogy nem egy komor klinikán, hanem egy nagyon kellemes, Balaton melletti birtokon van a közel egyhónapos elvonulás helyszíne. emellett egy segítő hozzátartozó is a felépülni kívánó személlyel mehet, és látogatási idő is biztosított. A betegek teljes ellátást kapnak, és időnként szabadidőt, hogy mozoghassanak, kikapcsolódhassanak. Csodálatos egy vállalkozás, nem igaz? Nekem is rögtön megtetszett!
Hazafelé elgondolkodtam rajta, hogy talán az én nagybátyámon is tudnának segíteni. Ha úgy hozná a lépés, a családdal össze tudnánk dobni rá a pénzt, hiszen ha ez az ára annak, hogy ne haljon meg viszonylag fiatalon, akkor érdemes. De ha első lépésként arra rá tudnánk venni, hogy elmenjen a felepülok.hu szakértő munkatársához egy konzultációra, az is óriási lenne. Legalább felmérnék az állapotát és szembesítenék a rombolással, amit okoz magának. De hát erőszakkal természetesen senkit sem lehet ilyesmire kényszeríteni, az elhatározást mindenkinek magának kell meghoznia. Mi évek óta próbálunk célozgatni rá, hogy Lajos bácsinak nem kellene annyit innia, mert egyszer még maradandó károsodást szenved, már ha még nem történt meg. Eddig még mindig helyrejött, ha elesett, azonban a külső sérülés csak egy dolog. Ha a szervezetében okozott pusztítást is nézzük, szinte biztosra veszem, hogy így is pár évvel azelőtt fog elmenni, mint ahogy várható lett volna. De így, hogy ilyen modern és felkészült, elkötelezett alkoholelvonó intézmények is léteznek, mint például a felepulok.hu, a hozzá hasonlóknak is lényegesen jobbak az esélyeik.
Azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy még ez a vállalkozás sem mindenható, vannak olyanok, akik már túl vannak azon a határon, hogy segíteni lehessen rajtuk. De bennünk azért még él a remény, hogy Lajos bácsinak van visszaút a felépüléshez. Mindenesetre elhatároztam, hogy mindenképpen beszélek erről anyukámmal, hiszen talán neki fáj a legjobban, hogy a bátyja ilyen állapotban van. Hazaérve el is küldtem neki a felepulok.hu weboldalának linkjét, és felhívtam telefonon, hogy mindent meg tudjunk beszélni. Elmondta neki mindent, amit csak megtudtam, és egyetértettünk abban, hogy a dolog megér egy próbát. Őszintén remélem, hogy jól végződik a kezdeményezés, és nem kell még egy családtagunktól idő előtt elbúcsúznunk. Az efféle fájdalmat senkinek sem kívánom. Azonban ha a felepulok.hu képes beváltani a hozzá fűzött reményeinket, akkor feltétlenül megéri összedobni rá az anyagiakat.
De most komolyan, mit ér meg egy ember, egy szerettünk élete? A Felépülők programja tokkal-vonóval körülbelül 1,5 millió forint, ami elsőre soknak hangozhat. Ha tényleg csak 28 napról lenne szó egy kimustrált, omladozó kórházban, akkor valóban indokolatlan is lenne, ám figyelembe véve, hogy milyen magas színvonalú mind a terápia, az ellátás és az utókezelés is, már nem is tűnik olyan borsosnak a dolog. Másfél millió forintot egy akkora család, mint a miénk, minden gond nélkül összead. Testvérek, unokatestvére, unokák, gyerekek – szerencsére mi is és az uncsitesóim is már mind felnőtt, kereső emberek vagyunk. Szóval nem csak a nagybátyám feleségére hárulna minden teher, hanem ahányan vagyunk annyian támogatnánk, amennyivel csak tudjuk. És így Lajos bácsi nem a rettegett, régi sulis alkoholelvonó intézmények egyikébe kerülne, ahol csak további szenvedés várja, hanem szakértő, kíméletes, és mindenek előtt eltökélt kezekbe, ahol igen jó esélyei vannak a felépülés útjára lépni.
Ha esetlen Neked, kedves olvasó, szintén hasonló gondjaid lennének, például egy hozzátartozód, rokonod, szeretted küzd az alkoholizmussal, akkor mindenképpen javaslom a felepulok.hu oldalának meglátogatását, hiszen ott mindent elolvashatsz a programjukról, a költségekről, és arról, hogy mi várható. Továbbá sok-sok hasznos infót is találhatsz az alkoholizmussal kapcsolatban, amik jelentősen hozzájárulhatnak a tudásod és a felkészültséged bővítéséhez. Ha erre van szükség, hogy a mélyre csúszott személyt kirángasd a gödörből, hát mindenképpen érdemes legalább ennyit megtenni.